Hol is kezdjem, hogy is kezdjem? Megmondom őszintént, nagyjából egy órája fejeztem be a játékot, és bár még tuti beleölök néhány órát, eléggé kavarognak a gondolatok a fejemben. Egyrészről a Braid zseniális játék. Nem csak az Arcade felhozatal ékköve, de az eddigi év egyik sikervárományosa is lehet(ne, ha az emberek kiadnák rá azt a potom 15 dollárt). Másrészről néhol gyűlöletesen nyakatekert feladatokat rak elénk, melyeket inkább csak néhány véletlen közbenjárásával sikerült megoldani, mintsem próbálkozással és gondolkodással. De ezeket a gondolatokat hagyjuk meg az epilógusra, kezdjük az alapoknál.

A Braid mélyen a gyökereinél egy gondolkodós, ügyeskedős platformjáték, ebból is az egyszerűbb fajta. Jól látható ez a gombkiosztáson, az A gomb az ugrás, X pedig az idővisszatekerés. Később egy fejezetre használnunk kell az Y gombot is, de alapvetően csak az előbbi két gomb lesz a barátunk. Ennek segítségével kell összesen hat világot bejárnunk és puzzle darabokat összegyűjtenünk. Előbbi az egyszerűbb feladat, a pályákon végigszaladni pillanatok alatt lehet, gyakorlatilag egy picit sem kell hozzá gondolkodnunk.

A puzzle darabok összegyűjtése, na az egy más téma. Először egyszerű dolgunk lesz, ugrunk, idővel játszunk, szörnyecskéket kerülgetünk. Aztán komolyodik, komolyodik, még jobban komolyodik, és úgy a harmadik világ magasságában sokszor csak a fejünket vakarjuk, hogy hogyan lehet ezt megoldani? Leszögezem, minden puzzle darabot meg lehet szerezni, mondjuk 95%-ukat ráadásul úgy, hogy gondolkodunk és kihasználjuk a környezet és főhősünk adottságait. A maradék 5%? No azok lesznek azok, melyeknél sokan felkeresik a segítségnyújtó helyeket, majd aztán fejükre csapnak, hogy tényleg, ezt így is lehet. Természetesen a feladványok többségét az időfolyam manipulálásával tudjuk megoldani. Próbálom olyan egyszerűen leírni, amennyire tudom, de igazából ezeket a dolgokat látni kell, hogy értsük. Alapesetben az X gombra tenyerelve elkezdjük visszatekerni az időt. Nincs limit, ha akarjuk, akkor a pálya kezdetéig visszacsévélhetünk. Eddig egyszerűnek tűnik a dolog, és tényleg az. Azonban később lesznek olyan tárgyak / szörnyek, melyek az időfolyamon kívül vannak, azaz miközben minden cselekedetünk visszafelé pörög, ők maradnak a helyükön, vagy épp mennek a nekik kijelölt útvonalon. Bonyolódik? Akkor mondom tovább, van olyan világ, melyben tőlünk függ, merre megy az idő. Ha jobbra megyünk, akkor előrefelé pörög, ha balra, akkor visszafelé. Később lesz olyan, hogy egy kisebb körben lelassíthatjuk az időt, vagy olyan, hogy visszapörgetés után egy árnyék-másunk lemásolja a visszatekerés előtti tevékenységünket.

A játékmenet tehát érdekes és változatos, mindezek mellé pedig olyan látványvilág és zene társul, melyet érdemes megjegyezni. A grafikát csak úgy tudom jellemezni, hogy olyan, mintha egy festő álmodta volna a képernyőre. Nincsenek igazán szavak, melyek leírják azt a művészi finomságot, mellyel a játék kényezteti szemünket. A fülünk pedig hasonló jóra számíthat, már az első pályák zenéje lebilincsel és később se lesz ez másképp. Nagyon magasra tette ebből a szempontból a Braid a lécet.

Zárszóként nem tudok mást írni, mint azt, amivel kezdtem is ezt a kis beszámolót. A Braid egy sokáig csiszolt gyöngyszem, melyet megtiszteltetés volt kipróbálni. Sokakat meglepett az 1200 MS pontos (mint említettem, nagyjából 15 dolláros, tehát olyan 2400 Ft-os) ár, azonban erre a játékra nem kár ennyit kiadni. Mit nem kár, egyenesen kötelező!